Mikor is találkoztam először a turmalinnal? Az emlékeimben kutatva arra jutok, talán egy három évvel ezelőtti ásványbörzén pillantottam meg. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor odaléptem az üveg vitrin elé, melyben ott lapultak a turmalinok. Az útmutató tábla hirdette, hogy a sok különböző színben pompázó kövek mindegyike turmalin. Nagy meglepetésemre. Mindezek hatására többet olvastam róla, emiatt született meg ez a bejegyzés. (Részben pedig azért, hogy ne higgyétek azt, hogy a turmalin csak egyszínű lehet, mint ahogy én beleestem ebbe a hibába)

Maga az érdekesen hangzó turmalin szó a „turamali” szingaléz szóból ered, melynek jelentése: drágakövek keveredése.

Sokakban felmerülhet a kérdés, ha ugyanaz az ásvány, miért van több neve? Ha visszamegyünk az időbe, akkor a választ könnyen megkaphatjuk. Az ókorban, amikor még nem voltak fejlett eszközeik az ásványok, drágakövek összetételének megállapítására, az emberek csak a saját érzékszerveikre támaszkodhattak. Tehát, látták a sok különböző színű követ, jogosan gondolták, biztos nem ugyanazok az anyagok alkotják őket. (Ezt a fajta „beazonosítási hibát” a kvarcnál vagy a korundnál is felfedezhetjük.) A bíborszínű turmalint sziberitnek nevezzük, a sötétebb, barna esetleg sárga színűnek drávit a neve, az átlátszatlan, fekete színű turmalint sörl néven emlegetik. Brazília rendkívül gazdag turmalinban, innen származik a brazil smaragdnak is nevezett mélyzöld kő, hivatalos nevén krómzöld turmalin, melyet gyakran összetévesztettek a smaragddal.

Legritkább, és véleményem szerint a legszebb változata az akroit, mégpedig azért, mert színtelen. Viszont vigyázni kell ha valódi akroitot szeretnénk venni, mert megfelelő hőkezeléssel rózsaszín turmalinból lehet színtelen követ készíteni. A névadás kapcsán pedig következzen egy érdekesség! Maga az akroit szó a görög achroos-ból ered, melynek jelentése színtelen.

A turmalin mágneses hatásának felfedezése és felhasználása igen szórakoztató. A felmelegített turmalinnak mágneses hatása lesz - vették észre a holland gyarmatosítók. Az értékes tulajdonságot pedig a következőképp fordították javukra: egy hosszúkás nyers turmalinrúddal tisztították tajtékpipájukat úgy, hogy femelegítették a rudat és az a mágneses erő segítségével kihúzta a hamut a pipából. Így lett a turmalin neve "hamuszívó", azaz ashentrekk Hollandul.

Hogyan jutott el hozzánk ez a sokszínű ásvány? Az ókorban már ismerték, de Európába csak időszámításunk után 1700 körül hozták be a már jól ismert tajtékpipás Holland gyarmatosítók. Viszont ezek után gyorsan nőtt a népszerűsége, már 1750 környékén beletartozott a legdivatosabb kövek körébe.

És legvégül de nem utolsó sorban az emberi hajlam folytonos névváltoztatásra való ingerek hatására a népies ashentrekk elnevezést felváltotta a szingaléz és az eredetinek kikiáltott megfelelő, a turmalin.

 Képek forása: Pixabay, Google